Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  • Rendezők: Mark Andrews, Brenda Chapman
  • Producer: Katherine Sarafian
  • Forgatókönyvírók: Mark Andrews, Steve Purcell, Brenda Chapman, Irene Mecchi
  • Szinkronhangok: Kelly Macdonald, Billy Connolly, Emma Thompson, Julie Walters, Robbie Coltrane
  • Zene: Patrick Doyle
  • Játékidő: 100 perc
  • Bemutató:
    • Egyesült Államok 2012. Június 22.
    • Magyarország 2012. Augusztus 2.
  • Bevétel: $ 540,437,063

Merida, a Bátor (eredeti cím: Brave) 2012-ben bemutatott amerikai számítógépes-animációs kaland- és fantasy film, a Pixar és Walt Disney Pictures forgalmazásában. A filmet Mark Andrews és Brenda Chapman rendezte, társrendezője Steve Purcell. A film immár a Pixar 13. saját készítésű animációs filmje, és az első, amely tündérmesén alapszik, illetve a középkorban játszódik.
Ahhoz, hogy a legösszetettebb látvány elérhető legyen, a Pixar, 25 éve először, teljesen megújította az animációs rendszert. Ez az első film, aminél használja a Dolby Atmos hangformátumot. A film óriási sikernek örvendett a kritikusok és a nézőközönség körében, 2013-ban, egy Oscar-díjat, egy Golden Globe-díjat, és egy BAFTA-díjat is nyert, mindet a "Legjobb Animációs Film" kategóriában.
A film szlogenje, és egyben szállóigévé vált mondata: Ha megváltoztathatnád a sorsodat, megtennéd? (If you have a chance to change your fate, would you?)

Cselekmény: Merida hercegnő, a hatalmas skót felföldeken Dunbroch birodalmában él, a királyi család elsőszülött gyermekeként. Nap mint nap magán- és illemtanórákban részesül anyja, Elinor királyné jóvoltából, hogy megtanulja, hogyan viselkedik és cselekszik egy igazi hercegnő, aki egy nap méltó utódként foglalhatja el a trónt. Merida azonban jobban szeret szabadon barangolni a felföld varázslatos tájain, ahol gyakorolhatja az íjászat művészetét, vagy kardpárbajt vívni apjával, a hős Fergus királlyal, aki arról mesél, hogyan veszítette el egyik lábát, egy óriási démonikus medve, Mor'duval való csatározás során. Amikor egy nap Elinor bejelenti, hogy a királyságba három nagy klán érkezik, hogy az elsőszülöttjeik elnyerjék a hercegnő kezét, Merida nem törődik bele, hogy akarata ellenére házasságba kényszerítsék. Elinor megpróbálja jobb belátásra téríteni a lányát, ám ezen szándéka nem jár eredménnyel, még akkor sem, mikor elmesél egy történet egy ősi királyságról, mely uralkodójának legidősebb fia háborúba és pusztulásba taszította a birodalmat, azáltal, hogy a saját önző érdekei szerint cselekedett.
Megérkeznek a klánok, Macintosh, MacGuffin és Dingwall, kiknek elsőszülött fiainak a Felföldi Játékokon kell megmérkőzniük a hercegnő kezéért íjászatban, mivel Merida ezt választotta. Miután majdnem minden kérő kudarcot vall, Merida bejelenti, hogy a Dunbroch klán elsőszülöttjeként a saját kezéért verseng, s mindhárom kérőt megszégyenítve hibázás nélkül lövi be a nyilat a céltáblába. Elinor felháborodik a lánya viselkedésén, s szörnyű vitába kerülnek egymással, melynek során Merida elszakítja a királyi család fali szőttesét, Elinor pedig tűzre veti a lánya íját. A megbántott Merida sírva fakad és elrohan a kastélyból.
Merida szomorúan lóhátra pattan, és elvágtat az erdőbe, ahol lidércfényekkel találkozik, amik egy utat jeleznek, és elvezetik egy erdei kunyhóhoz, amiben egy idős boszorkány él, aki fafaragóként tevékenykedik. Merida fizetség jegyében alkut ajánl neki: minden faragványát megveszi, cserébe egy varázslatért, amely megváltoztatná az anyját. A boszorkány elfogadja az ajánlatot és készít Meridának egy mágikus süteményt, melyet Merida oda is ad az anyjának, aki már az első harapás után rosszul lesz, és végül átváltozik egy nagy fekete medvévé. Három kisöccse segítségével Meridának és Elinornak sikerül észrevétlenül kiszöknie a várból, majd visszasietnek a boszorkány kunyhójához, ami akkora már kihalt, csupán egy üzenetet találnak, amit a banya hagyott hátra Meridának; a varázslat a második napfelkelte után állandósul, annak megtöréséhez pedig egy rejtvény megfejtése szükséges: „szője a szeretetet szavakba”.
Másnap Elinor Merida segítségével próbál boldogulni újdonsült bőrében, megtanulja, hogyan is kell a mancsaival halat fogni. Anya és lánya nagyon jól érzik magukat, ám Elinor időnként elveszti az öntudatát és úgy viselkedik, mint egy igazi medve. Rövidesen újra találkoznak a lidércfényekkel, amik elvezetik őket egy régi vár romjaihoz, ahol egykor az a királyság állt, melyről a legendák szólnak. Merida rájön, hogy a korábban az anyjától hallott legenda valóban igaz és megtörtént; a legidősebb herceg nem más, mint Mor'du, a medveszörny, aki szintén járt a boszorkánynál, így változott át medvévé és mindörökre az is maradt. Ezen felismerés alapján Merida rájön, mit kell tennie, hogy anyja visszaváltozzon emberré: össze kell varrnia a fali szőttest, amit korábban kettészakított.
Visszatérve a palotába Meridának a szavaival és anyja közreműködésével sikerül kibékítenie a hadban álló klánokat, és kijelenti, hogy a fiatalok számára lehetővé kell tenni, hogy szabad akaratuk szerint házasodjanak, amivel mindenki egyet is ért. Ezek után megpróbálja észrevételül elrejteni Elinort a várban, aki ekkor újra öntudtán kívül medveként kezd barangolni. Mikor Fergus rátalál a medvére, értelemszerűen rátámad, ám Elinor medveként súlyosan megsebesíti férjét, s mikor erre ráeszmél, kétségbeesetten elmenekül. Fergus hajtóvadászatot indít a medve megölésére, mit sem tudván arról ki ő. Merida időközeben összeölti a fali szőttest, és medvebocsokká változott kisöcséivel, (akik szintén ettek a süteményből) a hajtók után indul, s az utolsó pillanatban sikerül megállítania apját, mielőtt végezne a foglyul ejtett Elinorral. Az események hevében Mor'du is felbukkan, és arra készül, hogy megölje Meridát, de Elinor felülkerekedik a fenevadon, és sikerül őt egy sziklához löknie, amely rázuhan és végez vele. A halott medvetestből felemelkedik a herceg szelleme, aki immáron lidércfényként folytatja tovább életét.
Napfelkeltekor Merida ráteríti Elinorra a megjavított fali szőttest, ám nem történik semmi. Mikor azonban Merida, könnyek között elmondja anyjának az érzéseit, ami a boszorkány rejtvényének igazi mibenléte, Elinor ismét emberi alakját ölti magára, csak úgy, mint Merida kisöccsei, így a család újra egyesül.
A királyi család a nagy klánokat búcsúztatja, akik hajóúton, mind hazatérnek saját földjükre, Merida és Elinor pedig közösen lovagolnak, mely által még jobban megerősödik viszonyuk.

Produkció:
A filmet 2008 áprilisában jelentették be először a A medve és az íj címmel, ami a Pixar első tündérmeséje lett volna. Brenda Chapman kezdetben úgy vélte, a történet hagyományos lett volna Hans Christian Andersen és a Grimm testvérek meséivel. Chapman megalkotta az eredeti terveket, és ő került a rendezői székbe, így a Pixar történetében ő lett volna az első női rendező. 2010 októberében azonban a munkálatokat Mark Andrews vette át, a kreatív nézetkülönbségek miatt. Chapmann később kijelentette: "A film ötlete látomásszerűen jelent meg a szemem előtt. Nagyon büszke vagyok a filmre, örülök, hogy kiálltam magamért és hittem benne."
Merida az első női főszereplő a Pixar filmek történetében. A hangját kezdetben Reese Witherspoon szolgáltatta volna, akinek azonban más elfoglaltságai miatt csökkent a film ütem szerinti elkészítése. Helyette a szerepet a skót származású színésznő Kelly Macdonald vállalta el, aki korábban a Boardwalk Empire című tévésorozatban játszott főszerepet, Margaret Schroeder-t formálta meg.
Az alkotók a filmet, a Pixar társalapítójának és vezérigazgatójának Steve Jobs emlékére ajánlják fel, aki 2011-ben meghalt.

Fogadtatás: A Merida, a bátor egyaránt pozitív értékelést kapott a kritikusoktól. A film összesen 78%-ot tudhat magáénak a Rotten Tomatoes oldalán, 213 vélemény felülvizsgálása után végül 6,9/10 átlagos értékelést kapott. Az oldal kritikai konszenzusa így nyilatkozott: „A Merida, a bátor a fiatal közönség számára biztosít remek kikapcsolódást, egyaránt a tündérmese-rajongóknak és a kaland-fantasy filmek szertőinek, melyben váratlan fordulatok és mély mondanivaló van”.

Filmzene: A film valamennyi zenéjét Patrick Doyle szerezte. Hogy a zenében eredeti skót hangzást érjenek el, Doyle hagyományos hangszereket használt fel, mint a duda, a szóló hegedű, a hárfa, fuvola, és a bodhrant. "Alkalmaztam számos klasszikus skót táncritmusokat, mint például az orsót, befogót, és élénk skót páros táncot, amely nem csak filmbeli cselekvésekre szolgál, de megtartja a zene autentikusságát" mondta Doyle. Továbbá Doyle még egy boralt is írt Fergus királyhoz, melyhez elutazott Skóciába is, hogy utánakutasson a zeneműfajnak.
Azt is megerősítette, miszerint a dalt kíséret nélküli kelta nyelven, zsoltárként énekelték el a felvételeken. Doyle zenéivel ellentétben, a filmben három eredeti dal hallható még: A "Touch the Sky" (melynek a zenéjét Alex Mandel, dalszövegét pedig Mark Andrews szerezte), és az "Into the Open Air" (zenjét és szövegét szintén Mandel szerezte) Julie Fowlis-sal együtt, aki a filmben Merida énekhangját szolgáltatja. Mumford & Sons kibővítették a dallistát, még egy szám, a "Learn Me Right"-al, ami azonban csak a film CD lemez változatán jelent meg.